Eljött ismét a május, irány Csehország!
Május elsején, csütörtökön indultunk el nagy utunkra. Az elõzetes jelentkezõk nagy számát tekintve, sajnos csalódnunk kellett, mert nem mindenki jött el aki ígérte, de ez legyen az õ bajuk. Dunakeszirõl ketten indultunk el Karcsival. Én kis családommal kibõvülve keltem útra, fontosnak tartom az utánpotlás nevelést.
Az elõzetes tervek szerint Léván volt a találkozó a gyõri szekcióval (Pisti, kis Pisti, Zoli, Tamás). Az indulás mint mindig most sem sikerült tökéletesen, mert csak Vác magasságában vettük észre, hogy a gyerekek útlevele otthon maradt. De szerencse a szerencsétlenségben, hogy Pistiék is idõt vesztettek egy kis eltévedéssel, így egyszerre értünk a lévai várhoz.
A vár megtekintése után indultunk tovább Bolnice felé. A szlovákia középsõ részén fekvõ településen van egy csodaszép vár, így ezt tûztük ki célul délutánra. Dél közeledtével megálltunk egy hangulatos folyóparton ebédelni. De nem csak mi voltunk éhesek, két hattyú is megkörnyékezett minket némi kenyérért.
Utunk mindaddig izgalom mentesen telt, míg Zoli egy keresztezõdésben véletlenül nekikoccant Pisti újdonsült útánfutójának. Zoli masszív lökháritójának köszönhetõen a Pav 40-es kicsit átalakult. Az elsõ benzinkútnál megpróbálkoztunk a kihúzatásával, de sajnos nem sok sikerrel.
Utunkat folytatva megérkeztünk Bojnicére, ahol már messzirõl látszott a mesebeli vár a domboldalon. Sajnos nem tudtunk bemenni, mert pont akkor zárt a vár, amikor odaértünk. Kivülrõl néztük meg, de az idõ rövidsége miatt jobb is volt így. A vár mellett található egy állatkert , és csodálatos a vár környéke is. Legközelebb egy teljes napot kell a várra szánni.
Bojnicét magunk mögött hagyva indultunk el Trencsin felé. A cél a tavaly jól bevált folyóparti vadkemping. Kora este érkeztünk Trencsinbe, sötét volt mire végeztünk a sátrak felállításával. Pistiék szenvedtek legjobban a sátorállítással, de meg volt a jutalmuk, mert mindenki megdicsérte mutatós sátrukat. Vacsora után tábortüzet körülülve beszélgettünk.
Pénteken reggeli után összeszedelõzködtünk, majd célbavettük a trencsini várat, amit tavaly kihagytunk. A vár egy hegytetõn fekszik, így gyönyörû kilátás nyílik a toronyból. A kiállított középkori fegyverek nagyon érdekesek voltak, sajnos a szlovák idegenvezetésbõl nem sokat értettünk.
Trencsint magunk mögött hagyva, indultunk Csehország felé. Cél Boskovice volt, de a lassú tempó miatt úgy éreztük, sosem érünk oda. Útközben megcsodáltuk a pitypangmezõket, és még egy sípályát is útba ejtettünk. Kora délután érkeztünk Boskovicébe. Ez még sosem sikerült, hogy probléma nélkül már pénteken délután regisztráljuk magunkat. A helyszínen derült ki, hogy nevezni csak nászajándekkal lehet, mert a találkozó egy igazi esküvõ helyszíne lesz. Az emberek és a velorexek ennek megfelelõen voltak feldiszitve. Nevezés és az ismerösök üdvözlése után Kostiknál vacsoráztunk, majd átmentünk a kempingbe. Zolinak útközben problémája adódott az egyik kerekével, így õ ugy döntött, hogy elõbb elmegy a kempingbe, majd csatlakozik hozzánk. Ez utólag rossz döntésnek bizonyult, mert a szálláshelyen elromlott a pumpája, ami csak a kezdet volt. Elindult egyedül Boskóba a benzinkútra felfújni a kereket, de sajnos odáig már nem ért el. Ekkor csörgött a telefonom, hogy mentést kér, váltó probléma miatt ( nem tudott sebeséget kapcsolni). Mi nekiindultunk a busszal, futóval. A helyszínre érve kiderült, hogy elszakadt a lánca. Gyors cserével orvosoltuk a problémát. De sajnos még itt sem ért véget a nap. Zoli ,mert nem várt meg minket, és a sötétben elvétette az utat, csak egy óra késéssel érkezett meg a kempigbe.
Délután találkoztunk Sanyival (a Veterán újság újságírója), aki már ott várt minket Boskovicében. A kempingben találkoztunk Dávidékkal, akik motorral érkeztek. Este mûvelõdtünk a kocsmában. Éjszaka megérkeztek Zsoltiék is. Szombaton reggel nehéz volt felverni az este dáridózókat, de a hangos kérlelés mindig segít.. Nagynehezen sikerült elindulnunk a játékos vetélkedõre. Az elsõ feladat nagyon nehéz volt, sört kellett idõre inni, úgy, hogy az utas tölti, a vezetõ pedig a kormányt fogva nyeli a sört. A sörivást Sanyi lelkesen beválalta, így én töltöttem. A második feladat egy rokkant kocsihoz hasonlitó szerkezettel való közlekedés volt idõre. A harmadik feladatnál a gyorsaságot kellett ötvözni az ügyességgel egy akadály pályán. A negyedik feladat célbadobás, majd a velót kellett elhúzni megadott távon. A feladatok közben megérkezet "vizslás" Tamás, és vele Bubo.
Kora délután végeztünk a feladatokkal, így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kirándulni. Célnak a Moravska Karszt barlangjait tûztük ki. A kirándulás nagyon jól sikerült, sok szép helyet láttunk.
Vasárnap reggel összepakoltunk, majd mentünk Boskovicébe a felvonulásra. Nagy feltûnést keltettek ismét a velorexek ilyen nagy számban. A felvonuláson beültünk Karcsi mellé, így öten ültünk a velóban: három felnõtt és a két gyerek. A felvonulás után következett az esküvõ amelyre elõkerült egy hosszított "velólimuzin". Az esküvõt követõen következett az eredményhirdetés, amelyen nagy meglepetésünkre kiderült, hogy kilencedikek lettünk.
Zoli vasárnap már nem bírt magával, ismerkedett a helyi csajokkal:
Eredményhirdetés után megnéztük Boskovice kastélyát, majd utána a várat.Ebéd után elindultunk haza. Eseménytelen utunk volt hazáig, amit nem bántunk, mert már kora estére itthon voltunk.
A 2008-as boskovicei találkozó tökéletesen sikerült, nagyon jól éreztük magunkat, sok új emberel ismerkedtünk meg. Különösebb mûszaki probléma nélkül sikerült teljesíteni a hétvégét, ami így gyorsabbá tette a közlekedésünket.
Ismét gazdagabbak lettünk rengeteg élménnyel, tapasztalattal. Köszönöm a résztvevöknek az aktív jelenlétet, és ahogy mondani szokták:
Jövõre ugyanekkor, ugyanitt!
