Első nagy túra.
Ismét közeledett május 1, és nagy izgalmak közepette készülődtünk. Most is -mint mindig, az utolsó napokra hagytuk a velorexek átnézését, így az újonnan felszerelt elektronikus gyújtások se lettek letesztelve. Népes csapatra számítottunk, mert az oroszlányi összejövetelen majdnem mindenki jelezte a túrán való részvételét. Biztosat persze csak az indulás reggelén tudhattunk.
A túra útvonalát az előző évekhez hasonlóan ismét próbáltam látványossá tenni, de be voltunk határolva, mert útba kellett ejtenünk két várost is.
Pénteken reggel, a megbeszéltek szerint, Zsoltiék érkeztek a leghamarabb, majd utánuk a többiek. Hét velorex-szel, és egy autóval vágtunk neki a nagy útnak.
A reggel hatra tervezett indulás most sem sikerült, kis késéssel indultunk. A 2/A- n kiderült, hogy Teky velója a járatós blokkal nem lesz az autópályák réme, így amíg mi tankoltunk, őt előre küldtük. Ezután Szobon álltunk meg legközelebb, ahol csatlakozott Géza.
Következő nagyobb település Párkány, onnan Nové Zamky, majd Malacky. A tankoláson kívül, csak egyszer kellett megállni, mikor Maus észlelte, hogy a rossz út miatt szétugrott a baloldali első telója. Gyors szervízelés után már folytattuk is az utunkat tovább.
Kuty-ban ketté vált a csapat, mert Karcsiéknak el kellett menniük Hodoninba a postára, addig mi megnéztük a kastélyt Lednicén, már amit tudtunk belőle, mert nagy eső kerekedett. Innen egészen Brüno-ig esőben haladtunk a többiekkel, és innen már egyenesen Boskovicébe mentünk. A regisztráció után elfoglaltuk a szálásainkat, majd bele vetettük magunkat a cseh éjszakába. Átsétáltunk a központnak számító Atena kempingbe. Iszogatás közepette remek beszélgetés kerekedett. Üdvözöltük a kinti ismerőseinket, és mikor visszamentünk a saját kempingünkbe, már égett a tábortűz, és Lenkáék hívtak minket, hogy igyunk velük (i Mint utólag kiderült két hordó sörrel készültek.
Szombat reggel nehezen keltünk, de már kilenckor indultunk a játékra. Indulás után Dávid motorjával probléma adódott, emiatt Tekyék lemaradtak. Ők elmentek a környék legszebb barlangját megnézni. Mi nekivágtunk a nehezebbnél nehezebb feladatoknak. A feladatok közé tartozott például a gilisztákat kéz nélkül, pl. orral, szájjal eljuttatni, egyik helyről a másikra. Másik feladat volt két kör megtétele azonos idő alatt.
Délben megálltunk egy kisvárosban ebédelni, de pórul jártunk, mert a megrendelt ebédet még egy óra várakozás után se hozták ki. Cseh barátaink kellemetlenül érezhették magukat, mert a parkolóban megkínáltak minket az otthonról hozott rántott húsaikkal.
Délután érkeztünk vissza Boskovicébe, ahol nagy volt a nyüzsgés, és még várt ránk két feladat. Egyik helyen nyers kenyértésztát kellett enni, a másikon pedig egy állati belsőségeket tartalmazó, gusztustalan tartályban kellett kulcsokat keresgetni. A játék végére eleredt az eső, de ez ekkor már nem zavart minket. Vissza indultunk a kempingbe, ahol egy kis szerelésre szántam el magam, Teky és Tomi segítségével.
Este átmentünk a másik kempingbe iszogatni, beszélgetni.
Vasárnap reggel gyors pakolás után Boskovicébe indultunk a felvonulásra. Karcsinak az a remek ötlete támadt, hogy a klubos lufikat fújjuk fel, és osztogassuk szét gyerekek között. Ezzel nagy örömet okoztunk a gyerekeknek, és egyben remek reklámot jelentett a Magyar Velorex Klubnak. Az eredmény hirdetés után kiderült, hogy a legjobb magyar csapat a huszadik lett.
Hosszas búcsúzkodás után elindultunk hazafelé, próbáltuk a legrövidebb utat választani. Teky velója egyre gyorsabban tudott haladni, így nagyon jó időt sikerült jönnünk. Útközben nagyon változékony időjárással kellett megküzdenünk, mert gyakran eredt el az eső. Hodoninban megálltunk ebédelni , majd utána megállás nélkül nyomtuk hazáig. Remek időt futottunk így még világosban hazaértünk. Remek hétvégét töltött a Velorex Klub Csehországban.
Én úgy érzem, mindenki nagyon jól érezte magát, különösebb problémák nélkül sikerült teljesíteni a távot, ami köszönhető a remekül felkészített velorexeknek.